Hozzászólás az Alaptörvény részletes vitájában

Országgyűlés – 2011. április 1.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A 8-as, a 9-es, a 20-as, a 24-es és a 27-es ajánlási ponthoz szeretnék kapcsolódni.

Ahogyan az az alaptörvény kapcsán már megfogalmazódott, az alkotmánynak igazából az emberi élet legfontosabb kérdéseivel kell foglalkoznia, gondolva a Kárpát-medencei sajátosságainkra, identitásunkra. Az alaptörvény tervezete ezen a téren szakít a leghatározottabban elődjével, ebben nyújtja a legnagyobb újdonságot, nagy előrelépés ugyanakkor a múlttal való szerves kapcsolat kifejezése is. Képviselőtársaim figyelmét erre az aspektusra szeretném felhívni, támogatásukat kérve.

„Csak a múlt megbecsüléséből épülhet a jövő.” – mondta Széchenyi István. Ezt itt és most, a húsvéti alkotmány, az alaptörvény vitájakor sem feledhetjük, mert a hagyomány az, amely hidat képez múlt és jövő között, ahogy a Nemzeti hitvallás megfogalmazza: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.” Az említett hagyományrendszernek pedig fontos, megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen része a nemzeti, az alkotmányhoz kapcsolódó hagyomány.

Ma Magyarországnak talán semmire sincs nagyobb szüksége, mint az önbecsülésre és összefogásra, összetartozásra, amelyből a jövőbe vetett hit fakadhat. Az önbecsüléshez, az összetartozás kinyilvánításához, a nemzeti büszkeség érzéséhez pedig a történelem, az alkotmányos hagyományok megismerésén és értékeinek tiszteletén keresztül vezet az út. Mindezek fontosságára, a múlt és a jelen értékeinek továbbvitelére és továbbhagyományozására számos utalást találunk a Fidesz-KDNP-szövetség által benyújtott alaptörvény-tervezetben.

Ez az a szilárd alap, amire a jövőt építeni lehet. Erre utal a nemzeti trikolórunk színeihez kapcsolódó három fogalom beillesztése az alaptörvénybe: az erő, a hűség és a remény, amelyek összefüggenek, és egységet alkotva értelmezhetők. Így erősíthetnek meg minket, mindannyiunkat összetartozásunkban, fiatalokat és időseket határon innen és túl egyaránt. Mondom mindezt egy olyan választókerület, Budapest XXII. kerületének képviselőjeként, ahol – és hadd legyünk erre büszkék! – újraállítottuk az országzászlót 2009. október 23-án; Budafok-Tétényben, ahol a reformkor nagy alakja, a ´48-as miniszter, Klauzál Gábor életének egy jelentős időszakát töltötte, ahol a helyi ´48-49-es hősök emlékezete kitörölhetetlenül él ma is a kerületi közösségben. Nemzeti színeink jelentése, szimbólumrendszere a történelmi hagyományokból kiindulva és éppen az 1848-as forradalom alapjaira épülve jelölnek irányt jelenben és jövőben egyaránt.

Tisztelt Ház! Történelmünk nehéz időszakaiban, nagy sorsfordulóiban mindig az összefogás, az összetartozás volt segítségünkre, hiszen fontos, hogy az egyes ember tudja, nincs egyedül, a küzdelmében van, aki segítse. Épp ez jelenti a közösség erejét: reményt adni a kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Ezt a gondolatot fogalmazza meg és erősíti az Alapvetés, amikor azt írja a 20. ajánlási pont módosító javaslata szerint: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, valamint a szülőföldön való boldogulásukat, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Mindebben nélkülözhetetlenül fontos szerepe van az örökség ápolásának és továbbadásának, mint ahogy azt az ajánlás 8. és 9. pontja együttes elfogadásuk esetén a Nemzeti hitvallás részeként rögzíteni javasolja. Idézem: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.” A 24. ajánlási pontban foglaltak szerint pedig: „Magyarország védi a magyar nyelvet és a velünk élő nemzetiségek nyelvét.”

Kifejezik és így világossá teszik mindezek azt is, hogy sokszínű, gazdag, változatos kultúrkincset óvunk és hagyományozunk utódainkra. Ez szintén forrása a nemzet, a közösség erejének, a reménynek, amelyet megerősít a hazához való hűség. Méltán fogalmazza meg a Nemzeti hitvallás: „Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.”

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu

by