Kiállításmegnyitó a borfesztivál kezdetén – Záborszky-pince

Elhangzott: 2011. szeptember 2-án Budafok-Tétényben

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Szokatlan eseményre gyűltünk most össze. Ritkán adatik meg, hogy egyszerre három attrakció részesei legyünk: két kiállításmegnyitóé és egy szoboravatásé. Egy közös vonás összefűzi ezeket: mi más lehetne ez – itt, a 22. éve megrendezett XXII. kerületi fesztivál kezdetén –, mint a bor. Nézzük őket sorban – de nem fontossági rendben!

A Záborszky Pincészet és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum A magyar történelmi borvidékek prései című közös kiállítása esetében nem feledhetjük, hogy a Mezőgazdasági Múzeum a Vajdahunyadvár szép környezetében 1998 és 2002 között évekig adott otthont a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivált beharangozó országos sajtótájékoztatónak, ezzel is emelve a fesztivál rangját. A Budafok Borváros Projekt kapcsán egyre elmélyültebb a szakmai együttműködés a Záborszky Pince és a Múzeum között. A pályázat előkészítése során is szoros volt, a megvalósulás szakaszában is aktív a kapcsolat, hiszen a Mezőgazdasági Múzeum szakemberei közreműködnek – többek közt – a muzeális borászati eszközök felújításában.

Az együttműködés kiszélesítésében is gondolkodnak a felek: így jövendő pályázatokon való közös indulásban, továbbá a jövő évi rendezvények szorosabbra fonásával.

A közös eseményekkel már korábban is találkozhattunk: Múzeum és a Pincészet együtt tett bizonyságot a keresztény és sváb hagyományokhoz való ragaszkodásáról, amikor felelevenítette az Emmausz-járás népszokását.

A fentiek jegyében valósul meg ez a kiállítás is, ahol megjelenik többek között a borsajtó, sokak szerint a borászat lelke. Hiszen ennek présnek a segítségével indul az a folyamat, az a metamorfózis, amelynek során csodás ital lesz a szőlőből.

Az itt megtekinthető borsajtókat a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai, Bukovinszky Tamás és Kovács Géza készítették el, lekicsinyített mását adva a hazánk különféle tájegységein fellelhető jellegzetes préseknek.

A kiállításon megismerkedhetünk a borszállítás kézi eszközeivel és magyarországi borcímkékkel is. Utóbbiak fontos marketing eszközei, cégérei a bornak, amelyek révén sokunknak gusztusunk támadhat egy-egy palack nedűre.

A másik kiállítás főszereplői régen jól ismert egyéniségei Budafok-Tétény kulturális életének. Az „Egy pincényi kultúra, egy pincényi történelem” kiállítás művészei – ahogy említettem – egyéniségek, mégis fantasztikus közösséget alkotnak a Mészáros László Képzőművészeti Egyesület tagjaiként. Az Egyesület 1975 óta működik képzőművészetet szerető amatőrökből, akikről munkáikat megtekintve senki nem gondolná, hogy többségük nem főállású művész.

Névadójuk pályája utal e közösség tagjainak önfejlesztő igyekezetére: a 106 éve született Mészáros László tehetséges munkásfiú volt, aki óriási szorgalommal és kitartással képezte magát szobrásszá. Az önképzés az egyesület tagjainak titka is. Ezt mutatja, hogy közülük jó páran nem tudtak ellenállni a csábításnak, és amatőrökből hivatásos művésszé lettek. Alkotótáboraik itt és távolabbi tájakon segítették őket ebben a tehetségfejlesztésben, míg az ország számos pontján megvalósult kiállításaik – ha lehetek egy kicsit önző – Budafok-Tétény büszkeségére váltak. Nem is beszélve számos díjukról, amelyeket felsorolnom ezúttal (a terjedelmi korlátok miatt) lehetetlen.

Most pusztán arra vállalkozhatom, hogy megköszönjem a művésztanárok áldozatos és eredményes munkáját, melyet ez a kiállítás is bizonyít, méghozzá: Hurton Tamás grafikus-, Neuberger István festő-, Pató Róza szobrász- és Schéffer Anna keramikus művészekét.

A harmadik ok, ami miatt ma összegyűltünk, a magyar borkultúra egy nagy alakjához kapcsolódik. A 150 éve született Rácz Sándor szobrát a Mészáros Kör művésze, Hajas József alkotta, könnyen összekapcsolhatóvá téve a kiállítást a szoboravatással. Mint arra az egyesület honlapján található életrajz felhívja a figyelmet: „Rácz Sándor nagy magyar tanító volt és elévülhetetlen érdemeket szerzett a szőlő filoxerafertőzés elleni küzdelemben.” Jelentős szakmai munkája mellett papírra is vetette gondolatait, tapasztalatait – elsősorban a filoxera és a homoki szőlőművelés tárgyában megjelent könyvei által. Élete utolsó másfél évtizedében fontos részese, megszervezője és vezetője volt a budafoki Pincemesteri Tanfolyamnak. Mint ahogy az idén 110 éves borászati szakiskola létrehozatalában is nélkülözhetetlen volt Rácz Sándor munkája.

Köszönet illeti tehát az alkotót művéért, és hogy a Záborszky Pincének ajándékozta a szobrot, továbbá hálásak lehetünk a házigazda Békési Imrének is, amiért állta az öntödei és a cizelőri munka költségeit. Mint ahogy köszönöm mindenkinek, aki megtisztelte jelenlétével az idei borfesztivál első rendezvényét, és kívánom, hogy teljen örömük a kiállításokban.

by