Fotókiállítás Felker Győző emlékére

Elhangzott 2012. június 23-án a Baross Gábor-telepen

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Két kiváló fotóművész alkotásait csodálhatjuk meg ezen a tárlaton, Czimbal Gyuláét és Kutas Endréét. Azon túl, hogy Gyula országosan, Bandi kerületszerte ismert, büszkén mondhatom, hogy ők kerületünk lakói, akik itt élnek és itt alkotnak. Képeiken megörökítik hétköznapjainkat éppúgy, mint ünnepeinket. Örömünk és bánatunk szószólói ők. Ismerjük, becsüljük őket, mert mindketten szeretetre méltó és segítőkész emberek. Ezen kívül – és nem utolsósorban – példaképeink ők, hiszen olyat alkotnak, ami csak a kiválasztottaknak, a művészeknek adatik meg.

Ugyanazzal a fényképezőgéppel ők mást és máshogy látnak meg, mint mi – mondhatnám – hétköznapi emberek, akiknek a fotózás csupán hobbi. Míg mi elsősorban saját örömünkre készítjük a képeket, ők a sajtó, illetve a nyilvánosság útján ezreket kápráztatnak el.

Gyula és Endre képeinek segítségével most felidézhetjük a négy éve elhunyt Felker Győző emlékét, aki 1926. április 2-án született a Baross Gábor telepen, a Traupmann család leszármazottjaként. Iskolái elvégzése után több budapesti vállalatnál is megfordult. Utolsó munkahelye a Mechanikai Művek volt, ahol osztályvezetőként dolgozott. Túravezetőként beutazta a világot. Szenvedélyesen gyűjtötte az ásványokat, amiket maga munkált meg.

A jelenlegi Baross Gábor Telepi Polgári Kör alapító tagja volt. 1999-ben, Pelikán Imre Bátyánkkal újraszervezték az eredetileg 1909-ben alakult polgári kört.

Sok minden érdekelte, a kerámiától a jelvényekig mindent gyűjtött. Egyik büszkesége a képeslap-gyűjteménye volt. Győző bácsi ráadásul – és ez itt mindenképp hangsúlyozandó – kiváló fotográfus volt, s a fényképezés mellett a gépeket is gyűjtötte. 30-40 különböző korú és gyártmányú fényképezőgéppel büszkélkedett. Betegsége alatt kerámiáiból és fényképezőgépeiből kiállítást rendezett a barossi közösség.

Hosszú betegség után, 2008. december 19-én hunyt el. A végső tiszteletadást, mint a polgári kör örökös tagjának, itt a polgári kör házában adtuk meg. Szenvedélyes helytörténészként sok írott és hangszalagra gyűjtött kutatási anyag maradt utána, így halála után is újabb és újabb kincsek bukkanhatnak fel hagyatékából késői ajándékaként.

Felker Győzőben olyan emberre emlékezünk, aki a közösségnek szentelte életét. Hisz – Pelikán Imrével egyetemben – elszántan dolgozott a barossi egyesület újraszervezésén. Mindent megtett azért, amiért Istennek hála Imre Bátyánk ma is fáradhatatlanul dolgozik, sokakkal karöltve:

összetartani, lelkesíteni a társaságot, igazi csapattá szervezni az egyéniségeket. Mert mi, emberek közösségben érezzük legjobban magunkat. De mindig kell valaki (sokszor többen is), aki ezt észreveteti velünk, aki szervez és hív, aki a társaság „motorja”. Ez az leginkább, ami elevenen tartja Felker Győző emlékét, feledhetetlenné teszi a legtöbb barossi, budafok-tétényi számára.

Most pedig kérem Kanyó Ferenc fotóművészt, hogy szakmai szemmel is világítson rá az itt látható alkotások különlegességére, értékére. Mielőtt átadnám a szót, hadd tegyek hozzá még annyit, hogy Ferencre épp úgy büszkék vagyunk, mint a most kiállító fotóművészeinkre.

Az ő munkáiból várhatóan ősszel nyílik kiállítás kerületünk egyik impozáns kiállítótermében, amire már most szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét.

Köszönöm szépen!

by