Vasárnap

Az elmúlt időszakban rengeteg félrevezető vagy hisztériakeltő cikk, vélemény látott napvilágot a vasárnapi zárva tartásról / a kereskedelmi alkalmazottak szabad vasárnapjáról szóló törvényt ellenzők, erről tudósítók tollából. Az ember ezekre már hajlamos legyinteni. Vannak viszont olyan esetek, amelyek mellett – talán éppen pitiánerségük miatt – nehéz elmenni szó nélkül.

Az Ipsos felmérést készített arról, hogyan fogadja a fent nevezett változtatásokat a lakosság. A kutatásról saját honlapján számol be. Nézzük, hogyan teszi ezt!

Amikor a felnőtt lakosság véleményét, illetve reakcióját foglalja össze, így fogalmaz:

Egynegyedük érzi úgy, hogy az új törvény jelentősen megnehezíti az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek beszerzését, s ez az arány érzékelhetően magasabb, 32 százalék az aktív keresők körében. A válaszadók csak kevesebb, mint fele nyilatkozott úgy, hogy a törvény semmilyen nehézséget nem jelent majd bevásárlásainak megszervezésében.”(kiemelések tőlem – NZ)

Ha jól emlékszem matematikai tanulmányaimra, valaminek a fele az pont kétszer annyi, mint ugyanannak a valaminek az egynegyede. Tehát közel kétszer annyian vannak azok, akiknek „semmilyen nehézséget nem jelent” majd az új szabály, mint akiknek „jelentősen megnehezíti” a dolgát. Ehhez képest az Ipsos szerint a mintegy kétszer annyi (ez esetben közel 50%) az csak!  Miközben a feleannyi (25%) bárminemű keveslő, a csekélység érzékeltetésére szolgáló nyelvi eszköz nélkül szerepel a végtelenségig korrekt, mindenféle manipulációtól mentes elemzésben. Azt persze nem tudjuk, mennyit takar a csak kevesebb mint fele (az Ipsosnál szereplő helyesírási hibát itt elhagytam), de ezek után okunk van feltételezni, hogy kb. 49,9%-ot, esetleg picivel többet.

De ezzel még nincs vége, mert folytatják:

„Az üzletek vasárnapi zárva tartásának következményeként 8 százalék gondolja úgy, hogy a törvény bevezetése után teljesen át kell szerveznie a hétvégéit. Bár ez csekély aránynak tűnik, valójában körülbelül 600 ezer embert érint.” (kiemelések tőlem – NZ)

Ezzel még nem is volna baj. De a derék elemző egy bekezdéssel feljebb ezt írja:

„A kormányzati kommunikáció fontos eleme volt a törvény várhatóan pozitív hatása a turizmusra és vendéglátásra. Jelenleg a különböző turisztikai és vendéglátóhelyek hétvégi látogatásának gyakorisága meglehetősen alacsony a magyar lakosság körében: a válaszadók kicsivel több, mint egyharmada megy évente legalább egyszer moziba, múzeumba, koncertre vagy színházba. Valamivel több, mint felük kirándul a szabadban évente legalább egyszer, s hasonló az arány az éttermek, kávézók, cukrászdák látogatása esetén is (57 százalék). Fürdőt vagy wellness szállodát 31 százalék látogat legalább egy alkalommal egy évben, míg 58 százalék évente egyszer sem utazik el pihenés céljából. A válaszadók azonban a vasárnap kimaradó vásárlások hatására sem tervezik, hogy gyakrabban végzik a fenti tevékenységeket: mindössze 6 százalékuk gondolja úgy, hogy ezek bármelyikére több időt szán majd a törvény életbe lépése után.” (kiemelés tőlem – NZ)

A 8 százalékról tehát megmagyarázzák nekünk, hogy miért nem csekélységről van szó (vö.:csak közel 50%). Ezzel szemben a 6 százalék az „mindössze” annyi, mindenféle magyarázat nélkül. Nem írták oda, hogy az közel félmillió, viszont a keveslést kifejező szóval egyértelműsítették álláspontjukat: csekélységről van szó.

Mindezek után pláne kétségünk sem lehet afelől: itt is egy végtelenségig korrekt, mindenféle manipulációtól mentes elemzést olvashatunk.

by