Kommunista vasárnap

A szocialisták néha-néha elérik a céljukat. Csak az a baj, hogy olyankor sokan rosszul járnak. Például azok, akiket normális baloldali pártnak képviselnie kellene.

tesco
Forrás: Facebook

Az MSZP fegyverbe szólította az országot. Jelszavuk az volt: adjátok vissza a jogainkat – nyissák ki a boltokat vasárnap! Csak közben azoknak a jogaival nem törődtek, akiket így megfosztanak a családjuktól. A kereskedelmi dolgozók jogaival.

A kommunista utódpárt mélyre nyúlt. Vissza a gyökerekhez. A kádári időkből ismert kommunista szombat után az elmúlt egy évben folyamatosan azért küzdött, hogy vasárnap kényszerítsen munkára százezreket. Azokat, akiknek 2015 márciusa óta legalább vasárnap módjuk nyílt együtt lenni a családjukkal. Garantáltan. Mert az elmúlt egy évben ez a nap szinte biztosan szabadnap volt az egész családnak.

Ifjabb olvasóink talán nem is ismerik a kommunista szombat fogalmát. A kommunizmus kisszótára szerint „így nevezték azt, amikor szombaton ingyen és „önkéntesen” kellett munkát végezni… A kommunizmus alatt, mint annyi más „jó szokást”, Magyarországra „importálták” ezt is.” Tudom, a hasonlat némiképp sántít, hiszen a vasárnapi hipermarketes vagy más bolti munka nem ingyenes. Minden más viszont stimmel.

Ami azonban nagyon nem stimmel, hogy a magyar baloldal épp a munkavállalók egy jelentős részét akarta lehetetlen helyzetbe hozni. Ellenük szólította harcba az egész országot. Tette ezt merő politikai számításból, haszonlesésből. Hiszen sokaknak már a bevezetés előtt nem tetszett a vasárnapi zárva tartás ötlete, mert úgy vélték, egy lehetőségtől fosztják meg őket. Mások tavaly március óta panaszkodtak arra, nem kényelmes a „vasárnapi boltzár”. Így a szocialisták úgy gondolták, növelhetik népszerűségüket, ha kiverekszik annak eltörlését.

Pedig a szabad vasárnap mellett kiálló egyik szakszervezet igen sokak hangját szólaltatta meg, még ha ez viszonylag kevesekhez is jutott el. Nagyon sok kereskedelmi dolgozó kérte a vasárnapi pihenőnapot, évekkel ezelőtt. Sok politikust kerestek meg ezzel, engem is. Többnyire édesanyák, nagymamák. Csupán csak egy olyan napot szerettek volna, amilyen a legtöbb embernek megadatik. Amikor együtt lehet a család – legalább egy napon a héten. Amikor találkozhatnak a gyermekeikkel. Amikor meglátogathatják a szüleiket vagy unokáikat. Ezért, e kérések nyomán született meg a döntés a szabad vasárnapról, több mint egy esztendeje.

Az elmúlt évben nem számított a szocialistáknak, hogy a döntés, amely az emberek egy részének kellemetlenséget hozott, nagyon sokakat egy lehetetlen állapottól mentett meg. A „vasárnapi boltzár” – ők így hívják – valóban kellemetlen. Ez azonban egyben szabad vasárnapot jelentett a kereskedelemben dolgozóknak. A „szabadságharcot” vívó ellenzékiek figyelmét tehát elkerülte egy fontos dolog. Ők azért küzdöttek, hogy a hat nap mellett a hetediken is legyen lehetőség vásárolni mindenhol. Gyönyörű cél. Mi pedig ezzel szemben azért tettünk sokat, hogy az érintett alkalmazottaknak legyen egy olyan szabad napjuk, amelyet a családjukkal tölthetnek. Ugye, hogy össze sem hasonlítható a kettő? Ráadásul sokszor mondták: elsősorban a családoknak kellemetlen, hogy vasárnap nem mehetnek plázába és hipermaketbe vásárolni. Miközben épp a családos kereskedelmi dolgozókra nem voltak tekintettel. A pénztáros vagy árufeltöltő családanyákra, családapákra, nagyszülőkre.

Nézzük más megközelítésben! Lázár János az április 7-i kormányinfón világossá tette: sokunk politikai programjának a lényege, hogy a vasárnap munkaszüneti nap legyen. Vasárnap a magyar embereknek ne kelljen, illetve minél kevesebbeknek kelljen dolgozni. Ezzel szemben – mint a miniszter fogalmazott – „most a Magyar Szocialista Párt azért gyűjt aláírásokat, hogy emberek tízezreinek vasárnap dolgozni kelljen.” S ez még a szerény becslés, mert inkább százezrekről van szó.

Nos, a küzdelemnek – úgy tűnik – vége. A kormány – hallva a többség hangját – mérlegelt, ennek alapján döntött úgy, hogy megadja magát. Az elmúlt egy évben ugyanis nem tudtuk elfogadtatni a társadalommal a szabad vasárnapot.

Talán más lett volna a helyzet, ha minden érintett dolgozói érdekképviselet hallatta volna a hangját. Mert a két nagyobb szakszervezet közül csak az előbb említett KDFSZ kapcsolódott be a vitába. A másik, a KASZ kifejezetten csöndben maradt. Sőt: 2014 végén – tehát még a szabad vasárnapról szóló szabályok életbe lépése előtt – elnöke kifejezetten ellenezte a vasárnapi pihenőnapot. Utána pedig, az elmúlt egy évben hallgatott. Egészen hétfőig, addig a napig, amikor a kormány eldöntötte és bejelentette a boltzár végét. Akkor valahogy megjött a hangjuk. Azóta pedig korábbi álláspontjukkal és magatartásukkal szögesen ellentétesen nyilatkozgatnak. Most már demonstrálnak, mondván, „szerintük a munkavállalók nem szeretnének vasárnap dolgozni, de ha már erre kényszerítik őket, fizessék meg a családjaiktól elrabolt időt.” De ha most ez ennyire fontos lett, eddig miért nem nyitották szólásra ajkukat? Csak nincs köze ennek ahhoz, hogy ennek az „érdekképviseletnek” az elnöke szocialista, legalábbis az MSZP országgyűlési képviselője volt 1998 és 2002 között? Csak nem arról szól a történet, hogy ez a szakszervezeti vezető szocialista barátainak érdekeit szolgálta, ahelyett, hogy az alkalmazottakét védte volna? Csak nem ezért ellenezték a vasárnapi pihenőnapot még 2014-ben? Csak nem ezért hallgattak az elmúlt évben, cserbenhagyva azokat a munkavállalókat, akiket képviselniük kellett volna? Egy szó mint száz: a kormánypártok vállalták a küzdelmet a kereskedelmi dolgozókért, több mint egy éven keresztül képviselték a munkavállalók szempontjait. Ezt azonban nehéz úgy tenni, ha éppen az érintettek érdekvédőinek egy jelentős része mutat közömbösséget, sőt időnként ellenségességet a téma iránt.

Akkor is egész más lett volna a helyzet, ha legalább ebben a kérdésben sikerült volna egységes fellépést elérni a pártok között. Ha a kormány és ellenzéke egyöntetűen ki tud állni, megpróbálva meggyőzni a társadalmat a szolidaritás fontosságáról. Szerintem sikerülhetett volna. De az ellenzék nem így gondolkodott: nála az emberi jóérzést legyőzte a politikai haszonlesés. A Gyurcsány-párt képviselője büszkén hangsúlyozza: tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a hangulat megmaradjon. Azaz gyakorlatilag sikerült megakadályozniuk, hogy társadalom elfogadja a vasárnapi pihenőnapot. A szép szó, a higgadt érvelés így esélyt sem kapott. A megértés gondolata tehát – egyelőre – elbukott.

Sokunknak pedig nem marad más, mint bízni abban, hogy egyszer majd szolidáris társadalomban élhetünk. Ahol a többség megértő a nála sokkal nehezebb helyzetű kisebbséggel szemben. Bízni abban, hogy a magyarok egyszer majd legyőzik az önzést, ugyanakkor diadalt arathat a józan belátás és az együttérzés. Győz a sokak – főként a baloldal – által emlegetett (de legtöbbször elfelejtett) szolidaritás. A jelek – és az elmúlt hónapok tapasztalatai – szerint azonban erre még várni kell.

nemethzoltan.hu